[2019.09.07.] 10. Fehérkő-Lápa Hillclimb 2019

A szeptemberi hónap versenyek szempontjából nagyon aktív. Talán még próbálják kihasználni a szervezők a kedvező(bb) időjárási feltételek jelentette jó körülményeket, vagy szimplán kitolódott a szezon és a szeptember is lassan inkább nyári hónap, mint őszi.

Elöljáróban egy latin idézettel kezdenék, melynek értelmezéséről majd kitérek a bejegyzésben két okból is.

 

"Omnes enim qui acceperint gladium gladio peribunt."

Ahogy a kezdetekben említettem, szeptember első napjai nagyon aktívak. Még éreztem a lábamban a Mátra Maratont, amikor már Fehérkőlápa felé tempóztam az XFLHC (a rövidítés a 10. Fehérkő-lápa Hillclimbból ered.) pályáját felmérve, hogy mire is számítsak majd a versenyen. Nem, azért mintha nem ismerném majdhogynem betéve a meredek kaptatót, de azért hasznos volt előtte felmenni, megnézni a nyomokat, az ideálisnak tűnő íveket.

Idén megváltozott a verseny, ugyanis Kalotai Norbi a verseny atyja és főszervezője a megszokott egyenkénti indításos időfutam helyett, mezőnyversenyként hirdette meg a rendezvényt, ami még a legjobbaknak is okozott egy kis fejtörést, hogy milyen stratégiát is kell alkalmazni. Így voltam ezzel én is, sokat matekoztam, hogy vajon mi lesz a legjobb megoldás. Miután kijött a rajtlista két eshetőség merült fel bennem:

• intenzív kezdés és miután kialakultak a "csoportok", saját tempó, de alkalmazkodva az ellenfelekhez
• saját tempós kezdés és fokozatos tempó növelés, kockáztatva azt, hogy az áhított helyhez, időhöz képest korán nagy lesz a lemaradás

Ezen a ponton érkeztem el, hogy a fent említett idézet első jelentéstartalmát kicsit részletezzem. Tehát a rajtlistán az volt a szembetűnő, hogy a kategóriámban 1-2 olyan sporttársat véltem felfedezni, akik álmukból felkeltve is tudnak tőlem jobb időt menni a pályán és voltunk 3-4-en, akikről azt feltételeztem, hogy közel azonos erőben lehetünk és ez elkezdett komoly bizakodásra okot adni. Az egyik kedvenc versenyemen, kedvenc helyszínemen egy kategória dobogó. Fantasztikus érzés és már két nappal a verseny előtt maxon pörgött az adrenalin bennem.

A verseny napján sem volt ez másképp, az idő pont ideálisnak tűnt, a pályát ismertem és leérve a rajthoz elkezdtem vizslatni az ellenfeleket. A legnagyobb esélyes (Burgermeister Balázs - Cube Csömör) rögtön felnevezett az elit felnőtt mezőnybe és így még tovább szűkült a kör, de azt tudtam, hogy az első két hely talán így is foglalt. Ellenben a dobogó legalsó foka elég sokat járt a fejemben.

Az idézet a következőt jelenti, aki esetleg nem tudná: "Omnes enim qui acceperint gladium gladio peribunt - Aki kardot ragad, az kard által vész el."

És, hogy mire gondolok? Folyamatosan a dobogó járt a fejemben és ez kicsit elvakított és pont ez a vakság okozta azt, hogy azok a tényezők, melyek érdemben hozzájárulnak az eredményhez egy kissé elhomályosultak bennem.

Sebaj, gondoltam, a verseny az mindig más, mindig van annyi plusz, hogy az ember képes legyen a saját határait leküzdve teljesíteni. A rajt előtt benyomtam egy High5 Energy Gel Aqua Caffeine zselét, ami szerintem az utóbbi idők egyik legjobb ilyen jellegű terméke. (A későbbiekben igyekszek majd teszteket írni, az általam használt táplálék kiegészítőkről, alkatrészekről és sok más egyébről is.)

Majdnem legutolsóként rajtoltunk és a második sorban foglaltam el a helyem, olyan pozícióban, hogy szemmel tarthassam azokat, akiket veszélyesnek éreztem a dobogóra. Az a rajt után, hamar eldőlt, hogy a kezdés nagyon intenzív lesz és hogy van két spori, akik az első helyért mennek ma, mi pedig 5-en próbáljuk meg elérni a dobogó legalját. A nagy elágazóig (kb. 1,2 km-nél) a harmadik helyen tekertem, érzésre és a számok alapján nem abban a pulzus zónában, ami jól esik, de az utána következő meredek részen sajnos lekerült Bartha Gábor és hiába próbáltam tenni rá a kereket, annyira nem esett jól ez a ritmusváltás, hogy kicsit visszább vettem, ahogy az út még meredekebb lett, utolért Hortai Bence (Gy.B. Banda) is, akivel szintén nem tudtam a mai napon felvenni a lépést, így hát az addigi mezőnyverseny átment egyéni időfutamba.

Verseny közben kicsit módosítottam a stratégiát és a turistaház közelében, valamint után (kb. 6,9 km-nél) gondoltam, hogy ezen a részeken igazán kijöhet majd a 29er jelentette előny és megnyomtam a rövid lefelét, a saras részeket és a jó minőségű dózert is. Ha a Strava flyby nem csal, akkor tényleg sikerült ezen a részen hoznom a két előttem lévő közvetlen riválisomon, de itt már akkora előnyük volt, hogy olyan távolságra nem kerültek, hogy vérszemet kaphassak, de azért nyomtam, ami a csövön kifér.

A kilátó előtti összekötő DH-t is, magamhoz képest teljes gázon engedtem végig, a fékhez hozzá sem nyúlva, de addigra mind Bence, mind pedig Gábor már áthaladtak a célon. A kilátó kaptatóján még a fogaimat összeszorítva felküzdöttem magam és csapattársaim hangos szurkolása közepette haladhattam át a célvonalon.

Számokban, ez a verseny a következőt hozta:

Hegyikerékpár MTB - Férfi Master 1. kategória - 5. hely - 45 perc 50 másodperc

Kerékpár abszolút - 39. hely - 45 perc 50 másodperc

10. Fehérkő-lápa Hillclimb 2019 eredmények 

Konklúzió a verseny után. Összességében a kisebb számú mezőnynek és a közvetlen közelemben elhelyezkedő hasonló képességű versenyzőknek köszönhetően ez egy végletekig izgalmas és tényleg komoly csatákat hozó verseny volt. Viszont a túlzott remények talán hamis képet tápláltak belém, főleg annak tudatában, hogy az idei évben nem érzem a tavalyi erőt és formát. A súlyom sem ideális (hillclimb versenyen a +5 kg azért sok), valamint hiába éreztem, hogy az 1x11-es Sram rendszerem elől 30-as kistányérral a Mátra Maratonra elég, ide lehet, hogy hasznosabb lett volna egy elől 32, hátul 11-46. Ellenben ahhoz képest, hogy az évben nem sikerült 50 percen belül felmenni, a majdnem 46 perces idővel elégedett vagyok.

A versenyt egy nagyszerű bolognai penne zárta és természetesen nem tudom elégszer megköszönni a fotósok munkáját! Nagy-nagy köszönet Molnár Tibinek, Orliczki Attilának és Vígh Attilának a nagyszerű képekért és emlékekért! Valamint köszönet jár Kalotai Norbinak, hogy újfent megszervezte és remélhetőleg még sokszor 10 évet meg fog élni majd az FLHC!

Ellenben van valami amiről beszélni szeretnék. Ugye említettem a bejegyzés elején, hogy az idézet két dologra vonatkozik. Az elsőről fentebb már szóltam, de nem tudok elmenni a hétvégén történtek mellett szó nélkül. (Fontos leszögezni, hogy a blogban megjelent vélemény, az én saját, szubjektív véleményem, nem tükrözi semmilyen egyesület, közösség véleményét bármivel kapcsolatban!)

Sokszor esik szó arról, hogy fejleszteni kell a sportágat, akár országos, regionális, vagy városi szinten. A Fehérkő-lápa Hillclimb idén volt 10 éves, ami bármilyen rendezvény esetében megsüvegelendő szám és egy szép jubileum. Ezzel szemben, 2016-ban, amikor először indultam közel 140 kerékpáros nevező állt rajthoz, míg idén 78-an vállaltuk azt, hogy megmérettetjük magunkat. Az okokat nem az én tisztem taglalni, viszont egy szép hagyományú, de a naptárba bárhová beférő másik rendezvényt, egy 10 éve működő esemény másnapjára tenni, majd ugyanezen rendezvény betétfutamaként családi tekerést szervezni az előtte való napra, amely ugye a fehérkőlápai versennyel jelent azonos napot, az én olvasatomban több, mint etikátlan.

Egymásért vagyunk. Annyira szűk amúgy is az a szubkultúra amiben mozgunk és annyira meg kéne becsülni mindent, ami ennek a fejlesztéséért van, hogy arra, igazából szavak nem is nagyon vannak, nem pedig kihúzni a másik alól a padot.

Viszont, ha ezzel kezdtem az egészet, akkor talán ezzel is zárom...

"Aki kardot ragad, az kard által vész el."