Hol is kezdjem... Először is szíves elnézést mindenkitől, aki valaha járt már itt a blogon, hogy idestova közel egy hónapja nem volt bejegyzés, de nem történt olyan érdemleges esemény, amiről úgy gondoltam, hogy írnom kell, valamint az élet más területein is van mit csinálni, így a blogolás és az írás egy kicsit háttérbe szorult.
Ellenben teltek-múltak a napok és a Hillclimb után következett a hagyományosnak mondható országúti-monti szezonzáró itt az északi végen, az Üveghuta kupa. Számomra ez mindig egy örökemléket adó rendezvény lesz, mert 4 éve itt fertőződtem meg a kerékpárversenyek leírhatatlan és magával ragadó hangulatával. Minden egyéb kattintás után!
Az Üveghuta kupáról nagyvonalakban azt érdemes tudni, hogy Sikter Zsuzsiék és a Kis-Galya KSE rendezi, a Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt közötti közel 5,5 km-es folyamatosan emelkedő szerpentinen zajlik és idén már a 16. alkalommal volt megrendezve. A vizuálisabb típusoknak mellékelem most ide a Strava szegmenst, lehet nézegetni az időket, valamint találkozni olyan nevekkel is a legjobbak között, mint az azóta már a World Tourban bizonyító és Vuelta dobogós Tadej Pogačar.
Az Üveghuta elnevezésről, pedig itt olvashat mindenki egy kicsit bővebben. Érdekes dolog, megéri rászánni azt a pár percet!
Számomra az Üveghuta históriákban 2015-ig kell visszamenni, ugyanis akkora datálódik az, hogy a második államvizsgám után eldöntöttem, hogy elég az együnk két másodikat a menzán elnevezésű egyetemi hízókúrából és az általam addig csodált, de értelmes módon soha nem űzött kerékpársport felé fordulok sok-sok év foci után és megvettem a számomra legszebb bicajt, a tűzpiros (majdnem Ferrari) Bianchit. Naivan azt hittem, hogy ez elég ahhoz, hogy jobb sportoló legyek és rögtön utat nyerjek a kerékpáros kaszthoz tartozó belső körökhöz, de aztán az első utamon Bükkszentlászló felé rögvest csalódnom kellett, mert se kondi, se állóképesség, se kerékpár kezelési technika... Szóval hiába volt alattam a piros csoda, sok mindenben nagyon messze jártam még attól, hogy bringásnak vallhassam magam. Ellenben a kihívások elől soha nem bújtam el, ezért abszolút nulla kondival, az akkori bringás társak közül Kiss Gabi unszolására, úgy döntöttem, hogy megméretem magam ezen a versenyen.
Ebből kifolyólag, pedig most úgy gondoltam, hogy mivel nehéz mit írni alig 6 kilométer felfeléről, ezért tartok egy kis múlt idézést az Üveghuta kupáim tekintetében, időeredményekkel és 1-1 képpel illusztrálva, hogy milyen fejlődésen is mentem keresztül.
Szóval kezdem is!
2015
Hozzú mez, alatta egy sima pamut póló, taposópedál, fehérzokni. Nagyon az elején járok itt még mindennek, de az elszántság már látszik.
Eredmény:
26 perc 19 másodperc
2016
Új sisak, mez, rövid minden, bringás cipő, normális zokni. Ez már egy sokkal jobb kör volt. Időben is fejlődtem.
Eredmény:
21 perc 52 másodperc
2017
Erre, mondja azt a szakirodalom, hogy betegen nem megy. Pedig itt is rendben voltak a dolgok, de majd egy hetes orrfolyós-köhögős, megfázás után örültem, hogy felérek.
Eredmény:
22 perc 24 másodperc
2018
Életem Üveghutája. Minden összeállt, tökéletes időjárás, elkerült a nátha és a megfázás, a súlyom is ideális volt, szóval minden jól alakult. Amikor elkezdtem bicajozni, akkor az volt az egyik célom, hogy 20 percen belüli időt menjek, itt ez összejött.
Eredmény:
19 perc 16 másodperc
 |
| Ahogy egyszer Molnár Gyuri fogalmazott, ez a mi Alpe d'Huezünk. 2019-re, pedig tényleg azzá vált, azzal, hogy pont Gyuriék az egész utat, az egyesület nevével, különböző motiváló mondatokkal és neveinkkel "színezték" ki. |
Viszont a meleg és a többiek előkészítő munkája nem engedett az abszolút komfortzónámban és a sötét szobában maradni, így hát összepakoltam magam és nekiveselkedtem a Komlóstetőtől nem messze található bükkszentlászlói rajthoz.
A rajtban egy gyors pacsi a többiekkel, pár bemelegítő kör a falu végéig és vissza és kis túlzással már jött is a pillanat, amikor számoltak vissza, hogy 5-4-3-2-1 - RAJT! Egészen különleges érzés lett rajtam úrrá, kitisztult a fejem, a testemet kezdte átjárni az a különleges bükki, őszi, de még melengető levegő és nem gondoltam semmire, csak arra, hogy ma, időtől, céloktól függetlenül bicajozom egy jót. Ha nincs a megfázás és a reggeli "kaland", akkor egészen sok lehetett volna a dologban, de így sajnos az időm nagyon elmaradt a tavalyitól és egy olyan "erős Petis átlagot" sikerült hoznom. A végén Molnár Petiék és a többiek eszeveszett szurkolása nagyon sok erőt adott, valamint a kónusz felirat is, így azon a részen igyekeztem apait-anyait beleadni. A körülmények szabta határok miatt ha elégedett nem is vagyok magammal, de elégedetlennek sem mondanám az érzéseket, amik keringenek bennem.
Csodás napunk volt és ilyenkor mindig rájövök, hogy - visszautalva itt a bejegyzés elejére - jó utat választottam 2015-ben és jó érzés ehhez a kaszthoz, szubkultúrához tartozni.
Na, de akkor nézzük a számokat, mert azok is nagyon fontosak:
Országúti férfi felnőtt kategória - 26. hely - 21 perc 47 másodperc
(Abszolút eredményt nem találtam)
Konklúzió a verseny után. A gyengébb eredmény ellenére abszolút jó érzések kavarognak bennem. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni az időjárásról, a barátaimról, a bringás pajtásokról, haverokról, a szervezésről és mindenről. Pont ezért nem szeretnék a végtelenségig ömlengeni, csupán annyit szeretnék kívánni, hogy a Kis-Galya KSE és Zsuzsiék még nagyon sokáig megrendezzék az Üveghutát, mert amíg ez a verseny él, addig a miskolci, és a megyei, régióbéli kerékpárélet is él.
A nagyszerű fotókért, pedig jár újfent a köszönet és a pacsi a fotós barátainknak, a helyszínen tevékenykedő Kaló Zsoltnak, Orliczki Attilának és Vígh Attilának. A múltidézős képekért, pedig külön köszönet Molnár Tibinek! (Ui.: hiányoztál a kanyarból Tibi!)
Jövőre, pedig ennyi országútizás után, kellenek az új kihívások ezen a versenyen is, így hát a célom, hogy montival egy 20-22 perc környéki időt összerakjak majd valahogy. Dolgozni fogok rajta, ezt ígérhetem!
Egyelőre pacsi, hamarosan jelentkezem!
A hétvégén, pedig III. Decathlon Borsodcross Cyclocross kupa futam a Miskolci Egyetem területén. Gyertek el minél többen, induljatok, vagy csak szimplán szurkoljatok. Mi ott leszünk és próbálunk egy nagyon jó versenyt tető alá hozni mindenki számára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése