[2020.01.26.] Bringakirály Cross

Szeretem az aktív hétvégéket, teljesen kizökkent a hétköznapok, főleg a téli hétköznapok szürke és nyirkos monotonitásából és ki tud szakítani az állandó spirálból. Így volt ez a 2020. január 25-26. napjait érintő hétvégén is.

Szombaton teljesítménytúra a Mátrában, vasárnap pedig a Tirpák Cross 2019-2020-as szezonjának utolsó fordulója. Nem mertem arra gondolni, hogy a vasárnapi napon az fog történni ami, de ne szaladjunk ennyire előre. Minden más kattintás után!

Az egészet onnan kezdeném, hogy a Téli Mátra Teljesítménytúra előtt vagy két héttel felvetettem majdhogynem állandó túratársaimnak (Timike és Peti), hogy mi lenne, ha elmennénk erre, mert alapból nagyon bejön a Mátra, illetve tényleg egy abszolút jó programnak tűnik ez a túra! Ellenben csupán azt az egy tényt nem tettem teljesen tisztába magammal, hogy a túra másnapján Tirpák Cross is van, ahová szintén jó lenne elmenni.

A napok teltek, a program stabil lett, mint a forint. (Se! De a program tényleg stabil volt.) Már csak menni kellett. Sajnos kis hazánk medence jellege miatt napok, de inkább hetek óta inkább időállás van, mintsem időjárás, így hát a 0 °C fok körüli hőmérséklet mellett indultunk útnak a Mátrában, ahol a Kékesre felérve még a napot is láttuk, de utána Mátrafüreden újra utolért a szürke valóság. Erről, bármennyire is élveztem, nem is szeretnék többet írni, hisz nem ez a bejegyzés témája, de azért egy Strava linket megér a dolog.

Majdnem 30 km-el a lábamban keltem fel vasárnap és keltünk újra útra Mátéval. A pályát itt sem ismertem, de még mielőtt elindultam volna pályát járni, azon oknál fogva, hogy most tényleg megpróbáljak versenyezni, inkább "leneveztem" a hobbi kategóriába, mert tanulni van még mit és talán nagyobb lesz a "flow" akkor, ha ténylegesen versenyhelyzetek is érnek, nem pedig csak magammal és a kitartásommal küzdök közel egy órán keresztül.

Ahogy kimentem a pályára, kezdtem azt érezni, hogy ez a dolog fog nekem tetszeni. Nem az a pálya volt, ahol több alkalommal le kell szállni a bringáról és nem is az, ahol több 100 méter szintet rakunk a lábunkba. Igazi tempós, gyors, vagy ahogy az öregek mondják, erőpálya.

11 óra. A rajtnál nagyjából a mezőny közepén helyezkedem el, Poli mellettem, ismerős arcok mindenhol. Viszont a kategóriában csak Bartha Gabit ismerem, így nem tudom, hogy kire kell figyelni, na meg az eddigi versenyeim nem is arról szóltak, hogy túlságosan ismerni kellene a kategória riválisokat.

Rajt! Rögtön egy szűk jobbos, az elején valaki esik, a mezőny feltorlódik, én a csatorna közepén, jobb híján rollerezek. Ahogy feltűnik egy keskeny rés, pedál bekapcs és uzsgyi! Dávid már az első trükkös lassítónál megjegyzi, hogy versenyezni jöttem, menjek! A pálya ezen részén elég töketlennek érzem magam, a tempó talán megvan, de a visszafordítók nem akarnak valahogy sikerülni. A bejáráson is így éreztem, gondoltam a vége fekszik nekem igazán, majd ott kikerülöm azokat akiket ki kell.

Az egyik visszafordítónál újra rollerezni kezdek, kb. itt kerül le Bartha Gabi, akit a verseny végéig már nem annyira látok, max. ott, ahol a pálya együtt fut. Ellenben kialakul egy kis sor, akikkel közel azonos a tempónk, de a pálya hátsó felében kezdem azt érezni, hogy ez kevés, ebben több van. Közben Dávid a pálya széléről körről-körre instruál, szinte tollba mondja a leckét. Az egész testem átjárja az a fura érzés, amit úgy hívnak, hogy versenyláz. Végre, végre, végre! Versenyzek. Néha lepillantok az órámra, pulzus teljesen rendben, a bringa jól szuperál, újfent sokszor hallom a "gyerünk Peti! Hajrá Peti!" rigmusokat, a környezet pazar, itt nem lehet nem jól menni.

Méterről-méterre küzdöm fel magam az előttem lévőkre, hol egy sárga mezes spori, hol egy zöld mezes spori, hol egy fehér mezes spori akad horogra és mint ahogy oly sok Forma 1 közvetítés alatt hallhattuk, tudom, hogy hol vagyok gyorsabb és hogy hol akarok előzni. Várom a pálya hátsó részét, keresem a rést, betolom a Kona orrát, olykor talán kicsit túl vehemensen, pofátlanul. Folyamatosan haladok előre, amikor is feltűnik előttem egy srác, montival, a fején kamera. Nem tudtam, hogy ő milyen korcsoportban megy, de az aszfaltos részen jelzem neki, hogy majd balról mennék. Nem érti, nem akarja érteni, vagy csak szimplán nem hallja, de ahogy visszafordulunk az erdőbe bejön elém, de tudom, hogy most jön a pálya nekem tetsző része, így hát várom-keresem az alkalmat és még a második erdei csiki-csuki előtt később fékezek és bevágok elé.

Egy darabig együtt haladunk, szemmel láthatóan neki is jó, hogy nem egyedül, hanem ketten megyünk tempót, de amint jönnek a cél előtti hosszú egyenesek, kiütközik a Kona előnye. A keskenyebb kerék nagy tempót megy, harcos társam leakad rólam és már Demkó Gabiék tűnnek fel előttem. Gabi a cyclocross bicajával méterről-méterre nyúlik el az őt követő kisvárdai sporitól, én pedig méterről-méterre küzdöm fel magam rá.

Újra a pálya hátsó részén vagyunk, újra gyorsabbnak érzem magam. Kisvárdai ellenfelem próbál ugyan védekezni, de ma nagyon érzem magam alatt a bringát, az egyik szokásos helyen elmegyek mellette és vérszagot kapok. Újfent! Demkó Gabit veszem üldözőbe, de a méterek fogynak, Gabi átgurul a célvonalon, így őt már nem sikerül beérnem.

Ekkor az eredményről és a helyezésről nem tudok még szinte semmit. Fújok párat, gratulálunk a srácokkal egymásnak, majd jöhet az öltözés, mert ahogy halkul a pulzus, úgy kezdek egyre jobban fázni.

Öltözés után, ránézek az akkor már elérhető eredményekre és legnagyobb megdöbbenésemre azt látom, hogy Bartha Gabi mögött, a master 1 kategória MÁSODIK HELYÉN VÉGEZTEM! Földöntúli boldogság üli meg szívem, de nem akarom elhinni. Csak akkor tudatosul bennem ez-az egész, amikor kihívnak a dobogóra. Kicsit megilletődötten, a helyemet keresve bandukolok ki és állok fel, hisz nem mindennapos ez a dolog.

Bringakirály Cross - Tirpák Cross sorozat

Hobbi kategória abszolút férfi eredmény: 11. hely

Hobbi kategória master 1. férfi korcsoport - 2. hely

Bringakirály Cross eredmények 

A dobogón! Balról jobbra: én, Bartha Gábor, Komjáti Péter

Verseny utáni konklúzió. Amióta elkezdtem versenyekre járni, mindig ott motoszkált a tudatalattimban, hogy egyszer, egy bringa versenyen jó lenne dobogón állni. Voltak korábban apró sportsikereim, de ez más. Abban, amiben ennyire megtaláltam önmagam és ez, ami ennyire ki tud kapcsolni és egyfajta életformát jelent egy picivel többet ad. Így hát nagyon örültem ennek az egyáltalán nem várt eredménynek. Boldogsággal tölt el, hogy pont abban a szakágban sikerült dobogóra állnom, ami az évek alatt oly kedves lett a szívemnek!

Azt nem ígérhetem, hogy innentől minden versenyen ezért fogok küzdeni, de az biztos, hogy mint ahogyan eddig is, ezután is minden tőlem telhetőt megteszek majd a minél jobb eredményekért!

Nem mehetek el újfent a fotósok munkája mellett. Óriási respekt Nektek srácok, hogy a nyirkos mínuszok mellett ott álltatok a pálya mellett és újfent örök emléket állítottatok a számunkra. Név szerint nem emelnék ki senkit, hisz megint nagyon sokan voltatok! KÖSZÖNET NEKTEK!

A bejegyzés végén, pedig meg kell, hogy emlékezzek csapattársaim nagyszerű cyclo-cross szezonjáról, hisz Dávidnak nagyszerű versenyei voltak a Magyar Kupa sorozatban, Gyuri a folyamatos technikai malőrök ellenére simán nyerte a  Magyar Kupában a hobbi kategória MTB összetettjét, Poli pedig fáradhatatlanul csinálta a versenyeket, kitartása, küzdeni tudása sokunk számára szolgálhat példaként! Gratulálok srácok!