Ezt a bejegyzést is azzal kell kezdenem, amelyről már oly sokszor írtam... Gondolom páran már talán betéve tudjátok, 2015-ben, amikor elkezdtem a bicajjal komolyabban foglalkozni... :)
Na igen, akkor még az agyam legeldugottabb szegletében sem merült fel annak a lehetősége, hogy egyszer én bármelyik kerékpáros szakág, országos bajnokságán induljak el. Alig öt évnek kellett eltelnie és átestem a tűzkeresztségen.
Kattintás után jön a folytatás, miértekről, hogyanokról és 2020-as tervekről (részben...)
Viszonylag korán eldöntöttem azt, hogy indulni szeretnék a 2020-as cyclo-cross országos bajnokságon, ha már tulajdonosa lehetek az eléggé jól működő Kona Jake the Snake cx gépnek és mivel többen is jelezték a csapatból és a baráti körből, hogy menni szeretnének, így az is hamar ki kristályosodott, hogy hogyan is jutok el a közelinek tűnő, de amúgy a hajnali ködben és sötétben, illetve a valóságban is messze lévő Kecskemétre.
Az eredeti elképzelések szerint hárman mentünk volna, de sajnos Norbinak az utolsó-utáni pillanatban közbe jött valami, ami miatt nem tudott velünk tartani, így megbomlott a ZKSE-s fölény és egy ZKSE és egy HOTE tag ült az autóban. Kecskeméten viszont már majdnem teljes létszámban ott volt az egyesületünk, így kezdtem magam egyre otthonosabban érezni. Egészen addig, amíg az egyik parkolóban nem találkoztam a ginkgo biloba nevű valami bogyós termésével, aminek olyan rettenetesen büdös szaga volt, hogy az embernek a gyomra felfordult tőle. Valaki megjegyezte, hogy ennek olyan szaga van, mint az erjedő cefrének. Ezt itt és most kikérem magamnak, szűkebb családi körben foglalkozunk pálinkával és ha a cefrénknek ilyen szaga lenne, az bizony menne a kukába. Nem akarom részletezni, hogy milyen szaga volt ennek a bogyónak... Büdös, maradjunk ennyiben.
A következő apró negatívum (és ígérem, hogy ezzel befejezem a negatív dolgok taglalását...) a rajtszám felvétel körüli mizéria volt. Egy hölgy ténykedett ezen a területen és még szerencsénk, hogy Dávid, aki csak az utolsó rajtban volt érdekelt fel tudta venni a mi rajtszámainkat is, mert ha ki kell állni azt a hosszú sort, akkor bizony még annyit sem tudtam volna menni a pályán, mint így, bejárás gyanánt.
Kicsit visszautalva az időjárásra, ahhoz képest, hogy Miskolcról meglepő módon tiszta időben indultunk, a Jászságot átszelve aggódni kezdtem, hogy Kecskeméten is nyirkos hideg és köd lesz, ez a félelmem azonban alaptalannak bizonyult, mert hideg volt ugyan, de szikrázó napsütés fogadott és a napos részeken már-már kora tavaszi időt produkált a januári nap cirógató sugara.
A pályabejárás során konstatáltam, hogy a pálya első kanyarjait követő rézsűs rész bizony futva gyorsabb lehet, mert a fagyott talajon még "gyalog" is megcsúszott az ember, nem még maga alatt egy bringával. Ha meg vannak előtted, akkor pláne gyorsabb... Így érkeztünk el a rajthoz...!
A rajtceremónia során a második sorba szólítottak a kazincbarcikai versenyen szerzett pár pontomnak köszönhetően, de már a nevezés során is feltűnt, hogy jóval többen leszünk és mint utólag kiderült a licenc, valamint nem megfelelő szélességű külsővel rendelkező "más kategóriás" sporikat is beállították a hobbi rajtba, így feltűnt pár olyan arc, akikkel leginkább szurkolóként szoktam találkozni (értitek, én szurkolok, Ő pedig versenyez teszem azt az utolsó rajtban (felnőtt férfi, master 1, U23)).
Sebaj, gondoltam, innen is lehet harcolni, küzdeni és hát így is történt. A rajtfüttyszó elhangzása után rögtön elkezdtem visszaesni, de a már korábban említett rézsűn a futás jó ötletnek bizonyult és jó pár villámléptű sporit sikerült kikerülni, de amint elérkeztünk a gyors le és felszállást igénylő részekhez hamar utolértek és azzal a lendülettel szerezték vissza a pozíciójukat. A homokos részeken viszont sikerült kiválasztani a megfelelő taktikát és minden körben megelőzni ott 1-2 embert. Sajnos a pálya utolsó részén megint volt olyan akadály, ahol le kellett szállni a bringáról, majd visszaugrani rá és ez újfent túl sok időveszteséget jelentett.
Meglepő módon a mi futamunk 4 körig tartott (a köridők alapján inkább 3-ra számítottam) és minden körben ez volt a matek. A tempósabb részek viszonylag jól mentek, az első rézsűt is sikerült viszonylag jó hatásfokkal megoldani, de már itt is a felszállás, valamint a pálya többi részén a le és felszállások ha nem is megoldhatatlan feladatot, de komoly matematikát jelentettek, ahol súlyos 10 (és nem tized...) másodperceket vesztettem. Viszont óriási erőt adott az, hogy bárhol jártam a pályán mindenhonnan jött egy "hajrá Peti!", vagy valamilyen más szurkolás, vagy 1-1 jó tanács. Amit, pedig a srácok a tóparti nagy homokozóban műveltek, azért csak az igazán NAGYBETŰS KÖSZÖNET JÁR!
Na és akkor pár sor a terveimről. Január végén, még tervezek részt venni az utolsó Tirpák Cross futamon, majd ezt követően a februárt az alapozásra szánom és márciusban már kezdődik is a montis szezon a Tarcali Kőfejtő Crossal.
Viszonylag korán eldöntöttem azt, hogy indulni szeretnék a 2020-as cyclo-cross országos bajnokságon, ha már tulajdonosa lehetek az eléggé jól működő Kona Jake the Snake cx gépnek és mivel többen is jelezték a csapatból és a baráti körből, hogy menni szeretnének, így az is hamar ki kristályosodott, hogy hogyan is jutok el a közelinek tűnő, de amúgy a hajnali ködben és sötétben, illetve a valóságban is messze lévő Kecskemétre.
Az eredeti elképzelések szerint hárman mentünk volna, de sajnos Norbinak az utolsó-utáni pillanatban közbe jött valami, ami miatt nem tudott velünk tartani, így megbomlott a ZKSE-s fölény és egy ZKSE és egy HOTE tag ült az autóban. Kecskeméten viszont már majdnem teljes létszámban ott volt az egyesületünk, így kezdtem magam egyre otthonosabban érezni. Egészen addig, amíg az egyik parkolóban nem találkoztam a ginkgo biloba nevű valami bogyós termésével, aminek olyan rettenetesen büdös szaga volt, hogy az embernek a gyomra felfordult tőle. Valaki megjegyezte, hogy ennek olyan szaga van, mint az erjedő cefrének. Ezt itt és most kikérem magamnak, szűkebb családi körben foglalkozunk pálinkával és ha a cefrénknek ilyen szaga lenne, az bizony menne a kukába. Nem akarom részletezni, hogy milyen szaga volt ennek a bogyónak... Büdös, maradjunk ennyiben.
A következő apró negatívum (és ígérem, hogy ezzel befejezem a negatív dolgok taglalását...) a rajtszám felvétel körüli mizéria volt. Egy hölgy ténykedett ezen a területen és még szerencsénk, hogy Dávid, aki csak az utolsó rajtban volt érdekelt fel tudta venni a mi rajtszámainkat is, mert ha ki kell állni azt a hosszú sort, akkor bizony még annyit sem tudtam volna menni a pályán, mint így, bejárás gyanánt.
Kicsit visszautalva az időjárásra, ahhoz képest, hogy Miskolcról meglepő módon tiszta időben indultunk, a Jászságot átszelve aggódni kezdtem, hogy Kecskeméten is nyirkos hideg és köd lesz, ez a félelmem azonban alaptalannak bizonyult, mert hideg volt ugyan, de szikrázó napsütés fogadott és a napos részeken már-már kora tavaszi időt produkált a januári nap cirógató sugara.
A pályabejárás során konstatáltam, hogy a pálya első kanyarjait követő rézsűs rész bizony futva gyorsabb lehet, mert a fagyott talajon még "gyalog" is megcsúszott az ember, nem még maga alatt egy bringával. Ha meg vannak előtted, akkor pláne gyorsabb... Így érkeztünk el a rajthoz...!
 |
| Nem a rajtjaimról vagyok híres, de ez most egynek nem volt rossz... :) |
Sebaj, gondoltam, innen is lehet harcolni, küzdeni és hát így is történt. A rajtfüttyszó elhangzása után rögtön elkezdtem visszaesni, de a már korábban említett rézsűn a futás jó ötletnek bizonyult és jó pár villámléptű sporit sikerült kikerülni, de amint elérkeztünk a gyors le és felszállást igénylő részekhez hamar utolértek és azzal a lendülettel szerezték vissza a pozíciójukat. A homokos részeken viszont sikerült kiválasztani a megfelelő taktikát és minden körben megelőzni ott 1-2 embert. Sajnos a pálya utolsó részén megint volt olyan akadály, ahol le kellett szállni a bringáról, majd visszaugrani rá és ez újfent túl sok időveszteséget jelentett.
 |
| Na ez nem megy olajozottan... :) |
Fantasztikusak voltatok srácok, KÖSZÖNÖM!
A verseny utolsó körében, azonban még voltak előttem ketten. Kis csapatunk óriásit meccselt az egész verseny során, de igazi előnyre egyikőnk sem tudott szert tenni a másikkal szemben. A homokban az előttem lévő sporira felküzdöttem magam, majd a második erdős rész előtt sikerült lekerülni. Bent az erdőben így én vittem a tempót, de a nagyobbik, leszállós rönknél a Wilier mezben versenyző kolléga ellépett előlem, de gondoltam az aszfaltra kifordulva a célegyenesben felérek rá. Az eredmény azt mutatja, hogy sikerült:
Ebben van valahol a kerékpár versenyzés sava borsa. Szerintem legalábbis. Nem az első helyért mentünk, de még csak nem is a dobogóért, ellenben bicajoztunk majdnem 40 percet, ezalatt megtettünk 10 km-nél többet és a végén a 31., illetve 32. helyért akkorát meccselünk, hogy 1, leírom EGY másodperc dönt a helyezésről!
Nézzük akkor a számokat:
 |
| Teljes koncentráció! |
Kecskemét2020 - Cyclo-cross Országos Bajnokság
Első rajt (hobbi CX, hobbi MTB) abszolút férfi eredmény: 31. hely - 38 perc 18 másodperc
Első rajt - hobbi férfi CX kategória - 22. hely - 38 perc 18 másodperc
Itt, pedig szeretném kiemelni csapattársam Molnár "Yeti" György
példátlan küzdeni tudását, hiszen kb. a legelső kör, elején leszakadt a
pedálja a helyéről és Gyuri így sem adta fel, hanem szívét-lelkét kitéve
a pályára, végig küzdötte a négy kört. Ha nincs ez a technikai malőr,
biztosan dobogóra áll!
Konklúzió a verseny után. Be kell valljam, nem tudtam teljesen tiszta fejjel és lelkiismeret furdalás nélkül rajthoz állni Kecskeméten. A kazincbarcikai futamot követően eléggé leálltam és hiába bicajoztam, görgőztem, futottam, túráztam elég sokat, nem volt benne rendszer, plusz az ünnepek előtti, alatti, közötti és utáni kajálások, összejövetelek sem pont a sportosabb énemet szolgálták. Mindezek ellenére örülök, hogy eljuthattam erre a versenyre és nagyon élveztem minden pillanatát. Dávid felesége, Dóri meg is jegyezte, hogy még neki is, úgy tűnt kívülről, hogy élvezem amit itt csinálunk és tényleg így volt!
Ellenben fejlődni kell. A bicajt nagyon megszerettem, de súlyos percek mentek el azzal, hogy nem tudtam az akadályok előtt gyorsan le- és felszállni a bringára, valamint egy kicsit a bátorságomon is fejleszteni kell.
Mindezek ellenére, azt bizton állíthatom, hogy nem ez volt az utolsó cyclocross verseny, amin elindultam! Sőt! Bízom benne, hogy a java még csak most jön!
Újfent ki kell emelnem a fotósokat! Ne haragudjatok meg, hogy név szerint nem említek mindenkit, de nagyon sokan voltatok és minden elismerésem a Tiétek! Hiába volt jó idő, de amíg mi letudjuk a fél órás, egy órás futamunkat, majd utána jó meleg ruhát felvéve pihenünk, teázunk, szurkolunk, addig Ti egész nap "úton" vagytok és megtesztek mindent azért, hogy örök emlékeink legyenek az adott versenyről!
KÖSZÖNJÜK!
Na és akkor pár sor a terveimről. Január végén, még tervezek részt venni az utolsó Tirpák Cross futamon, majd ezt követően a februárt az alapozásra szánom és márciusban már kezdődik is a montis szezon a Tarcali Kőfejtő Crossal.
Jelentkezem még! Addig is puszi-pacsi! Sportoljatok sokat!
Utóirat:
Született a versenyről egy tök jó videó, amin itt-ott engem is láthattok, ezért most ezt megosztom Veletek!
Született a versenyről egy tök jó videó, amin itt-ott engem is láthattok, ezért most ezt megosztom Veletek!
szia, tök jó írás, teljesen jól visszaadja a hangulatot :) szerintem én bukdácsoltam előtted a montimmal sokáig, mert én is folyamatosan a "Hajrá Petit" hallottam a pályán végig :) Nekem végül nem sikerült regisztrálnom, időm se volt rá, 10 perc késéssel futott be a vonatom, meg sem találtam elsőre a "versenyközpontot", de miközben bosszankodtam, hogy potyára utaztam, beolvasták a nevem, úgyhogy ahogy voltam, utcai nadrágban, a kis decathlonos nadrágszárösszefogóimmal álltam be a rajthoz az utolsó helyre az utolsó előtti pillanatban. így nem volt chipem, és nem lett időeredményem sem, az
VálaszTörléseredménylistán is dns-ként szereplek :( talán nem lettem utolsó, valaki még utánam ért be a célba, a gpsem szerint 38:20-at futottam. minden körülmény ellenére a verseny minden pillanatát élveztem, és azt hiszem, ez
a legfontosabb. sok jó versenyt kívánok 2020-ra, igyekszem én is minél több futamra eljutni, remélem egyszer még a pályabejárás is összejön :D