Az első. Az első mindig különleges, legyen szó az első iskolai napról, az első szerelemről, az első munkanapról, vagy bármi ami először történik az ember életében. Az első alkalom mindig meghatározó, az első alkalom mindig dönt arról, hogy merre megyünk.
Nem volt ez most sem másként, hosszú vajúdás és gondolkodás után, a III. Decathlon Borsodcross rendezői oldalról átélt élményeivel fűtve, úgy döntöttem, hogy nevezek a X. Kolorcross Cyclocross Magyar Kupafutamra, amely a szomszédvárban, Kazincbarcikán került megrendezésre, barátaink a team3k csapata által.
Sokat gondolkodtam azon, hogy honnan és miként indítsam a beszámolómat életem első cyclocross versenyéről. Aztán hazafelé az autóban jött az ihlet. 2005-öt írunk talán és hódít egy szűk magyar közösségben a Pro Cycling Manager nevű videójáték, amiben "directeur sportifként" (sportigazgatóként) egy professzionális kerékpáros csapatot igazgatunk. Ehhez a játékhoz számtalan kiegészítőt lehetett letölteni és többek között volt egy cyclocrossos is. Nem tudtam hova tenni a dolgot, rákerestem, hogy mi is ez és azt láttam, hogy az országúti bringákhoz hasonló koskormányos gépekkel sárban, hóban rohangálnak javarészt belga, holland, francia sportolók fel-le. Lépcsőket másznak meg, rézsűkön egyensúlyoznak, de valahogy annyira nem fogott meg a dolog.
Ellenben újra visszaugrok 2015-ig, amikor is megvettem az országúti bringát és újfent kezdtek képbe kerülni különböző kerékpáros szakágak. Még ekkor sem nyerte el tetszésemet az országútin kívül egyik szakág sem, de ahogy egyre inkább részesévé váltam a helyi kerékpáros közösségnek és életem részévé vált a kerékpár, úgy kezdett el folyamatosan érdekelni mind a montizás, mind pedig a cyclocross.
A következő dátum, pedig 2017. decembere. Ekkora a miskolci cyclocross atyjának mondható Dovák Dávid felvett azon szűk csapatba, akik segíthettek neki megrendezni az I. Decathlon Borsodcross Cyclocross Magyar Kupa futamot. Talán ekkor dőlt el bennem végleg, hogy engem ez a dolog érdekel és egyszer ki kell próbálnom!
A napok, hónapok csak teltek és teltek, de valahogy hiányzott a következő lépcsőfok. Volt több esemény, ami felkeltette az érdeklődésemet, sőt! 2018. novemberében a szeretett Komlóstetőmön egy amatőr-hobbi cyclocross versenyt is rendeztünk, majd rá két hónapra országos bajnokságot újfent az Egyetemvárosban, de nem éreztem magamat megérve arra, hogy neki veselkedjek ezeknek a futamoknak.
Ellenben, amikor a tavalyi (IX. Kolorcross) kazincbarcikai versenyre kimentünk nézelődni nagyon magával ragadott a hangulat és a pálya újfent, ezért ahogy a bevezetőben említettem már, neveztem a 2019-es barcikai versenyre.
Gyurival és Dáviddal vágtunk neki a rövid útnak, viszonylag korán, mivel Gyuri és én rögtön a legelső rajtban voltunk érdekeltek, míg Dávid a legutolsóban. Gyors rajtszámátvétel, öltözés és uzsgyi ki a pályára, mert 40 perc múlva rajt. Cyclocross "karrierem" talán "ideálisabb" időben nem is indulhatott volna, hiszen előző délután eső áztatta a 'barcikai csónakázótó környékét, ami pont annyira tette csúszóssá a pályát, hogy a kanyarokban és az azt követő kigyorsításoknál nagyon észnél kellett lenni, mert könnyen a földre lehetett kerülni.
Bemelegítés közben összefutottam Mindszenti Ákossal (DVTK-Freeriderz), aki már nagyban járta a pályát és vele sikerült menni két kört. Kölcsönösen próbáltuk ellátni tanáccsal a másikat, hogy ki mit gondol a pálya különböző kritikus pontjairól, valamint a legtechnikásabb résznél, még Dávid is mondott pár jó ötletet arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk a leggyorsabban haladni az adott részen. A két kör elegendő volt arra, hogy letisztuljon a kép fejemben, hogy hogyan fogom venni az akadályokat és ennek tudatában álltam be a rajthoz.
Pontban 10 órakor, kilőtt a kislétszámú, de annál lelkesebb mezőny. Mivel a hobbi futamban nincsenek korcsoportok, csak nemek és bringatípusok (cyclocross és MTB) közötti különbségek, csupán arra kellett figyelnem, hogy ki az aki montival van és ki az, aki CX-el. Csapattársam Molnár Gyuri, valamint kézdivásárhelyi barátunk (Szigyártó László - NoMad Merida CST Team) társaságában kb., mint a villám lőtt ki a rajtot követően, azonban így is egy elég népes csapat érkezett az első technikai részhez, ahol ment is a matek rendesen.
Mivel finoman fogalmazva sem tartom magam (egyelőre) túl ügyes bringásnak, ezért "az eltömődött cipővel való, sáros pedálba való dombon lefelé történő bringára felugrás és tekerés manőverét" nem mindig sikerült elsőre és teljes hatékonysággal kivitelezni, így a verseny elején elfoglalt jó helyezés a kör második felére kicsit elúszott, de a homokágy előtti és azt követő fák közötti tekergélés során felvett elég jó utazó tempó visszahozott a srácokra és így fordultunk rá a második körre. 5-6 fős pelotonunk még kívülről is látványosnak hathatott, de újra a technikásabb részhez érve, már annyira a határomon "autóztam", hogy a gyakorlott srácok, mint a rágógumi, a nyári forróságban, kezdtek el elhúzni előlem. A visszazárkózásra, úgy gondoltam, hogy legtöbb esélyem a homokágyban lehet, amit ugyan futva volt talán a legszerencsésebb teljesíteni, de ebben a körben egy merészet gondolva kitekertem és kb. 80%-os hatékonysággal meg is csináltam. A végén kellett csak leugranom, majd onnan vissza a bringára és irány újra a fák közé.
Nem volt ez most sem másként, hosszú vajúdás és gondolkodás után, a III. Decathlon Borsodcross rendezői oldalról átélt élményeivel fűtve, úgy döntöttem, hogy nevezek a X. Kolorcross Cyclocross Magyar Kupafutamra, amely a szomszédvárban, Kazincbarcikán került megrendezésre, barátaink a team3k csapata által.
Kattintás után, jön a beszámoló érdemi része! Fogyasszátok egészséggel.
Ellenben újra visszaugrok 2015-ig, amikor is megvettem az országúti bringát és újfent kezdtek képbe kerülni különböző kerékpáros szakágak. Még ekkor sem nyerte el tetszésemet az országútin kívül egyik szakág sem, de ahogy egyre inkább részesévé váltam a helyi kerékpáros közösségnek és életem részévé vált a kerékpár, úgy kezdett el folyamatosan érdekelni mind a montizás, mind pedig a cyclocross.
A következő dátum, pedig 2017. decembere. Ekkora a miskolci cyclocross atyjának mondható Dovák Dávid felvett azon szűk csapatba, akik segíthettek neki megrendezni az I. Decathlon Borsodcross Cyclocross Magyar Kupa futamot. Talán ekkor dőlt el bennem végleg, hogy engem ez a dolog érdekel és egyszer ki kell próbálnom!
A napok, hónapok csak teltek és teltek, de valahogy hiányzott a következő lépcsőfok. Volt több esemény, ami felkeltette az érdeklődésemet, sőt! 2018. novemberében a szeretett Komlóstetőmön egy amatőr-hobbi cyclocross versenyt is rendeztünk, majd rá két hónapra országos bajnokságot újfent az Egyetemvárosban, de nem éreztem magamat megérve arra, hogy neki veselkedjek ezeknek a futamoknak.
Ellenben, amikor a tavalyi (IX. Kolorcross) kazincbarcikai versenyre kimentünk nézelődni nagyon magával ragadott a hangulat és a pálya újfent, ezért ahogy a bevezetőben említettem már, neveztem a 2019-es barcikai versenyre.
Gyurival és Dáviddal vágtunk neki a rövid útnak, viszonylag korán, mivel Gyuri és én rögtön a legelső rajtban voltunk érdekeltek, míg Dávid a legutolsóban. Gyors rajtszámátvétel, öltözés és uzsgyi ki a pályára, mert 40 perc múlva rajt. Cyclocross "karrierem" talán "ideálisabb" időben nem is indulhatott volna, hiszen előző délután eső áztatta a 'barcikai csónakázótó környékét, ami pont annyira tette csúszóssá a pályát, hogy a kanyarokban és az azt követő kigyorsításoknál nagyon észnél kellett lenni, mert könnyen a földre lehetett kerülni.
Bemelegítés közben összefutottam Mindszenti Ákossal (DVTK-Freeriderz), aki már nagyban járta a pályát és vele sikerült menni két kört. Kölcsönösen próbáltuk ellátni tanáccsal a másikat, hogy ki mit gondol a pálya különböző kritikus pontjairól, valamint a legtechnikásabb résznél, még Dávid is mondott pár jó ötletet arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk a leggyorsabban haladni az adott részen. A két kör elegendő volt arra, hogy letisztuljon a kép fejemben, hogy hogyan fogom venni az akadályokat és ennek tudatában álltam be a rajthoz.
Pontban 10 órakor, kilőtt a kislétszámú, de annál lelkesebb mezőny. Mivel a hobbi futamban nincsenek korcsoportok, csak nemek és bringatípusok (cyclocross és MTB) közötti különbségek, csupán arra kellett figyelnem, hogy ki az aki montival van és ki az, aki CX-el. Csapattársam Molnár Gyuri, valamint kézdivásárhelyi barátunk (Szigyártó László - NoMad Merida CST Team) társaságában kb., mint a villám lőtt ki a rajtot követően, azonban így is egy elég népes csapat érkezett az első technikai részhez, ahol ment is a matek rendesen.
 |
| Dávid tanácsait megfogadva, futva próbálkozom az akadály leküzdésével. |
Itt viszont, kicsit kezdett elhagyni az erőm, valamint tudtam, hogy kell még menni egy kört és jó lenne tartani az elképzelt jó helyezést, így hagytam, hogy az előttem haladó két cyclocrossos spori megvívja a saját csatáját, én pedig örök fegyveremmel, a sajáttempóval, igyekeztem úgy tenni, mint aki halad.
A harmadik körös homokágyazás után arra lettem figyelmes, hogy egy spori előttem ott is fut a bicajjal, ahol tekerni is lehet, sejtettem, hogy technikai gondjai lehetnek, plusz még montival is volt, így újra vérszemet kapva, minden erőmmel azon voltam, hogy befogjam és előtte érjek célba.
 |
| Ilyen lehet amikor a bringás vérszemet kap? :) |
A sporit utolértem, utána pedig jöhetett a célba érés, amit követően roppant jó érzések fogtak el, hisz minden félelmem ellenére, a verseny pont azt nyújtotta amit vártam tőle és sikerült a magammal szemben támasztott elvárásoknak a messzemenőkig megfelelni.
Nézzük ezt a versenyt is, újra a számok nyelvén:
Nézzük ezt a versenyt is, újra a számok nyelvén:
X. Kolorcross - Cyclocross Magyar Kupa
Első rajt (hobbi CX, hobbi MTB) abszolút férfi eredmény: 11. hely - 32 perc 05 másodperc
Első rajt - hobbi férfi MTB kategória - 6. hely - 32 perc 05 másodperc
Konklúzió a verseny után. Imádok bringázni, szinte a legtöbb válfaját már kipróbáltam és nagyon jól tudom, hogy 4-5 éve kezdve, nem leszek az, aki dobogóért harcol, vagy épp győzelemért megy 1-1 versenyen, de nagyon szeretem a közeget és szeretném megtalálni azt a műfajt, ami a legközelebb áll hozzám.
Az alkatom jelenleg messze van az ideálistól 1-1 XCO, vagy maraton jó eredményhez és ha sikerül(ne) is (sokat) fogyni, akkor sem leszek alacsonyabb, vagy madárcsontú. Mindezekkel szemben, úgy érzem, hogy a cyclocross az a szakág, ahol nagyon hamar eltűnnek a különbségek és előjönnek olyan kerékpáros ismérvek, mint a körülményekhez való alkalmazkodás, az állandóan változó állapotokkal való küzdelem, vagy épp a hűvösebb, hidegebb idővel szembeni tolerancia és ezekben az ismérvekben nem érzem rossznak magam. A hideget, hűvöset kimondottan kedvelem, az eső sem zavar, szóval mindent összevetve, az biztos, hogy nem ez volt az utolsó cyclocross versenyem! (Ez szerintem a verseny után készült képen is látszik, ahol kb. fülig ért a szám....)
 |
| Gyurival és Dáviddal a verseny után! |
A nagyszerű képekért, ismételten jár a pacsi és a hálás köszönet az összes közreműködő fotósnak! Annyian voltatok fiúk-lányok, hogy név szerint nem térnék ki mindannyitokra, mert valakit úgyis kifelejtenék, azt pedig nagyon nem szeretném! Mindenesetre nagyok vagytok és profik!
KÖSZÖNJÜK!
Magamról és a terveimről annyit, hogy nem feltétlenül terveztem ezt a versenyt sem, így hát a következő legyen meglepetés! Ahol indulok, ott beszámoló is íródik majd! Addig is tekerjetek, fussatok, túrázzatok sokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése