[2019.12.15.] Adventi Robinson Cross

Azok után, hogy az előző bejegyzésben életem első cyclocross versenyéről írtam, nem mertem azt feltételezni, hogy a következő beszámolót már úgy fogom írni, hogy tulajdonosa lehetek egy saját CX bringának és teljes mértékben autentikus módon rajtolhatok el a szomszédos megye, patinás cyclocross sorozatában, a Tirpák Crossban.

Pedig, így történt, ahogy a bevezetőben írtam, na de ne szaladjunk ennyire előre. A kazincbarcikai Cyclo-cross Magyar Kupa futam után kezdtem el matekozni, hogy milyen formában tudnék beszerezni egy igazi cross bicajt és hosszas keresgélés után jutottam el SYB-hez. Róla nagy vonalakban azt érdemes tudni, hogy Angliában él, roppant segítőkész, abszolút megbízható és ha mondjuk olyan oldalon találod meg álmaid bicaját, amely nem vállal Magyarországra történő postázást, vagy teszem azt angol apróhirdető oldalon, angol Ebayen találsz valami kihagyhatatlan ajánlatot, akkor Szabi segít beszerezni a bringát és hazaküldi a számodra a cangát. (További információért keressétek a facebook-on a SYB Bikes nevű oldalt, az egyszerűség végett itt az elérhetősége: facebook.com/sybbikesUK/)

Így jutottam hozzá egy 2015-ös aluvázas Kona Jake The Snakehez, melyről még most sem tudom eldönteni, hogy a továbbiakban milyen sors vár rá, de ha már hozzám került, akkor nem akartam kihagyni az adandó alkalmat és mindenképp megakartam méretni magam, illetve a bicajt is verseny körülmények között. A mérleg másik oldalán ugyanakkor volt bennem egy kis félsz is, mert azonkívül, hogy elgurultam vele Radványi Norbihoz nem túl sok lehetőségem volt kipróbálni, terepen meg aztán pláne. Na meg a versenyt is azon a napon rendezték, amikor Diósgyőrbe érkezett a Fradi és mivel évek óta nem volt alkalmam hazai pályán látni szeretett csapatom ellen a Ferencvárost, ezért a meccset sem akartam kihagyni. Horváth Mátét kérdeztem meg arról, hogy ő indul-e és a versenyt megelőző pénteki napon kristályosodott ki, hogy megyünk, valamint a vasárnap programja. Máté is úgy tervezte a hazajövetelt, hogy 4-re már szeretne Miskolcon lenni, így a kecske is jól lakik, de a káposzta is megmarad tipikus esete áll fent, szóval nem volt kétség, afelől, hogy crossozni fogok Nyíregyházán!

Mátéval hamar és jó hangulatban telt az odaút, de mivel eléggé szűkösek voltak a pályabejárásra szánt időintervallumok, így fürgén kellett öltözni, kipakolni, bicajt összerakni, na meg saját magamat fejben. Annak ellenére, hogy sikerül sportol(gat)ni mostanában, történnek folyamatosan olyan dolgok, melyek elterelik a figyelmemet, de tudom már azt magamról, hogy adott pillanatban szinte 100%-ban arra tudok koncentrálni, amit épp csinálok (egykori egyetemi, valamint munkahelyi énem jót röhög most..., na meg a főnök meg ne tudja! :D)

Pont kifogtam egy olyan idősávot, amikor nem volt verseny a pályán, így tudtam menni 2-3 kört és a rajtot követő első rézsűnél meg is lepődtem, hogy hoppá, hát ez bizony meredek, úgy tűnik, mintha csúszna és itt most mi lesz. Erőt vettem magamon, legurultam, majd még ugyanezt kétszer. Hamar következett is a hobbi futam, ahol egy pár kör erejéig nézelődtem, majd elmentem még egy kicsit melegíteni.

Így érkezett el a mi rajtunk, ahol a legeslegnagyobb meglepetésemre körülbelül ötödikként szólítottak be, ami azt jelentette, hogy az első sorba kellett állnom. Hirtelen nem is tudtam, hogy mi történt, illetve, hogy mit keresek én életem első Tirpák Cross versenyén az első sorban, de aztán próbáltam helyre tenni magamban és keresni azt a lehetőséget, ahol úgy tudok menni, hogy a legkevesebb bosszúságot okozom a mögöttem érkező nagyon erős és nagyon gyors versenytársaimnak.

Látszik a fejemen a tanácstalanság: "mit keresek én az első sorban?"

A rajtot követően persze jött a felismerés, hamar a mezőny végén találtam magam, de valami ilyesmit is terveztem, hogy saját tempóban végigmegyek. Viszont a már említett rajtot követő meredek rézsű kitolt velem, eléggé összezsúfolódott a mezőny én meg valamilyen oknál vezérelve, azt hittem, hogy okosabb ötlet lefutni, ezzel viszont túl nagy lett a szakadék az előttem lévők és jómagam között. Ezt követően pedig szerény technikai tudásomból kifolyólag hiába akartam rákapcsolni nem tudtam már feljebb zárkózni.

Eléggé kezdtem elveszíteni a motivációmat, pláne, amikor láttam a körszámlálók által mutatott jó nagy számot, de úgy voltam vele, hogy ha már eljöttem, készültem, érdekel is a dolog, akkor ha a fene-fenét eszik is, csinálom amíg tudom.

Közben egyre-másra fogytak a körök, volt a pályának sok olyan része, amit nagyon élveztem és próbáltam tartani a tempót, leginkább saját magammal. Így jutottunk el odáig, hogy a versenyben vezetők és a mezőny első felében szépen fokozatosan elkezdték kiosztani a köröket, amiből a mezőny legvégén haladva én kaptam mindig az első hátba verést. Nem akartam senkit feltartani és pont emiatt, az erdős csiki-csukiban sikerült annyira előzékenynek lennem, hogy egy jól irányzott mozdulattal a kormányt is magam alá fordítottam és már közelről pislogtam a decemberi nyíregyházi talajra.

Itt már az esést követően, a nadrágon, mezen, valamint a jobb lábamon látszanak a nyomok.

Nem mondom, hogy ez-az esés túl sokat tett a motivációmhoz hozzá, de felemeltem a fejem és mentem tovább. A körök fogytak, egyre inkább egy edzést idézett a verseny és kezdtem magamban megérteni és felfogni az egész dolog miértjeit, mikéntjeit.

Ilyen érzésekkel fogytak el a körök és így jutottam el a verseny végéig. Viszont, ahogy célba értem, újra úrrá lett rajtam az-az érzés, amit a kerékpározás és a sportolás öröme ad. Felszabadultam. Boldog voltam, hogy részt vettem, boldog voltam, hogy végigmentem és már elkezdtem egy kicsit tervezni a következő versenyeket.

A számok nem mutatnak rosszul, de mindent a helyén kell kezelni:

Adventi Robinson Cross - Tirpák Cross sorozat

Elit CX abszolút férfi eredmény: 19. hely

Elit CX master 1. férfi kategória - 5. hely

Adventi Robinson Cross eredmények

Verseny utáni konklúzió. Ha mondhatok ilyet, ez-az egyik kedvenc részem a blogban, mert nem rögtön a verseny után írok, hanem hagyok időt magamnak arra, hogy kicsit letisztuljanak a gondolataim. Rá kellett jönnöm arra, hogy ez egy nagyon nehéz és technikás pálya volt, amihez én egyelőre sem technikailag, sem fizikailag nem voltam felnőve. A bicaj nagyon jól működött, szóval ez egy óriási pozitív hozadéka a versenynek, valamint az, hogy nézem a képeket újra és újra feljönnek azok az abszolút pozitív emlékek és élmények, amiket a verseny adott! Viszont minden bizonnyal a következő két cyclocross versenyemen hobbi kategóriában fogok indulni. Nem, nem azért mert kevésnek érzem magam, csupán azért mert ez egy nagyon elején járó folyamat, ahol tanulnom kell. A tanulási fázisok, pedig nem olyanok, mint a lépcsők, hogy lehet akár ötöt is ugrani.

Mert lehet ötöt ugrani, nem kizárt, hogy van olyan, akinek ez megy is, én viszont kezdő vagyok, minden tekintetben és nem akarok felbukni és teljesen elveszíteni a motivációmat, ahhoz pedig az kell, hogy lépcsőről-lépcsőre, fokról-fokra haladva jussak egyre feljebb.

Így karácsonyhoz közeledve, viszont szeretném megköszönni csapattársam Fari és a Tirpák Cross csapatának nagyszerű munkáját, hogy ezt a nagyon jó sorozatot összehozzák és évről évre fejlesztik. A köszönet újfent kijár a fotósoknak, mert ahogy a blogban láthatjátok nagyon jó képekkel sikerült újra illusztrálni a beszámolót.

Ha, addig nem jelentkeznék, minden kedves olvasómnak, csapattársamnak, versenyzőtársamnak és kedves családjának:

BÉKÉS, BOLDOG ÉS ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

(a kép forrása: https://www.cyclesuperstore.ie/shop/pc/viewcontent.asp?idpage=508)